Erin Morgenstern:

Éjszakai ​cirkusz

Valami könnyedre vágytam, ami mégis le tud kötni. Kicsit félve vettem le a polcról ezt a kötetet – bár a borítója és dizájnja már a kezdetekkor elbűvölt. A molyos értékelések, a fülszöveg, meg úgy az egész pozícionálása kapcsán benne volt a pakliban, hogy nem fog tetszeni – hogy felszínes, közhelyes, bárgyú, bugyuta lesz. A szerelmi szál részétől is féltem, nem vágytam nyáltengeres romantikára.

Nos, így elolvasva, azt kell mondjam, hogy nagyon sok molyos értékeléssel egyet kell értenem: ennek a könyvnek nincs története. Körülbelül három mondatban össze lehetne foglalni, miről szól, de még ez is félrevezető lenne, mert igazából nem is szól arról, amiről azt állítja, hogy szól. 😀

(Egy értékelésben találóan megállapította valaki, hogy a történetnek csak illúziója van – ami egy illúzionistákat is felvonultató cirkuszi történetben akár egy okos írói trükk is lehetne. :D)

Szóval, aki epikus máguspárbajra számít, amit ígér a fülszöveg, az csalódni fog. Aki lábról lesöprő szerelmi történetre vágyik, az sem fogja igazán megkapni, amit akar.

Én mégis azok közé tartozom, akiknek a könyv kapcsán a mérleg nyelve a pozitív irányba billen el. Egyszerűen azért, mert kifejezetten szerettem abban a hangulatban lenni, amit a könyv nyújtott, konkrét történet helyett.

Fekete-fehér cirkuszi sátrak a századforduló ködös angol éjszakáiban, felfedezésre váró varázslatokkal, gőzölgő forró italokkal, emlékezetes figurákkal, egy kis mágiával…? Jöhet! Atmoszférát nagyon tudott teremteni a könyv, és így, ezen a ködös őszön, amikor jelenleg más dolgom sincs, mint várakozni, nekem bejött ez a lassúcska, ráérős, felfedezős meseszövés. Bele tudtam feledkezni, és el tudta érni, hogy igazán ne várjak semmit a történettől, csak hagyjam, mit tesz még elém a cirkusz.

Azért nem tagadom, talán jót tett volna a könyvnek, ha effektíve történik is benne valami, és a nagy várakozás, amit épített, megkapta volna a maga jutalmát is… de ez nem az a könyv.

Amiben az atmoszférateremtésen kívül még erősnek éreztem, az a karakterek cirkuszhoz fűződő vonzalmának a bemutatása. Mindegyik szereplőnek egy kicsit más a viszonya a cirkuszhoz, de valamilyen módon mindegyiket megbabonázza, fogva tartja ez a helyszín, vagy inkább idea. Ez átjött, főleg a rêveurök alakjában, akik a cirkusz elkötelezett hívei, és akik városról városra követik. Kb. mint manapság egy zenekar rajongói, akik mennek az összes turnéhelyszínre. Nos, ezt át tudtam érezni, fiatalabb éveim alapján, és megértettem, miért is lehetnek így a cirkusz kapcsán is sokan.

Azért rêveur nem lett belőlem, azaz nem lettem feltétlen rajongója az Éjszakai cirkusznak, de a kezdeti kételyeimet szerencsére kellemes élménnyé formálta át az olvasás.